Tortúra 65-téli napforduló

Másodszorra még szebb volt,gyönyörű helyeken jártunk-egy napig csak a természet és az ember...meseszép!

Péntek este 8 óra körül értem Miskolctapolcára-szokásom ellenére egyedül.Suvidanival már megbeszéltem,hogy a rajtban találkozunk,s másnap együtt vágunk neki a távnak.11 körül meg is érkezett,addigra én Rolandékkal már alaposan kirúgtam a hámból.Másnapra lett is másnap...=)

Reggel 6:20-kor rajtoltunk,bele a hideg sötétségbe,ami kellőképpen felébresztett,fejem is kitisztult.Dani komoly sapkahiánnyal küzdött-mivel elhagyta a sajátját vagy mi-odaadtam hát neki a enyémet,nekem a hajam is jó fülmelegítő. Fejlámpával caplattunk az enyhén emelkedő aszfaltúton,fokozatosan magunk mögött hagytuk a civilizáció utolsó foszlányait is.Tudtam jól,hogy ezen a szombaton semmi más nem létezhet számunkra,csak a hegyek,erdők zúzmarás fái,a köd,a napfény és a távolság. Hamar Bükkszentlászlóra értünk,ami elképesztően hosszú falu.Láttunk igazi disznóvágást,igazi helyijáratos buszt városba igyekvő emberekkel a fedélzetén.A "faluközpontban" a kocsmában kaptunk pecsétet és egy feledhető kávé után tepertünk is tovább Danival.Következett az első komolyabb emelkedő,végre kimelegedtem.

Hamar Bükkszentkeresztre értünk,ahola pontőrök teával vártak minket.Kis pihi,boltlátogatás után indultunk volna tovább de...rá kellett jöjjek,hogy nem tettem be cserezoknit,ami rendkívül nagy hiba volt részemről.9-kor végül továbbindultunk rendezői utasításra aszfalton Hollóstetőig,de ezt a jó szokásunkat a szarvas-kúti-rétig megtartottuk,ahol a S+ jobbra,egy stabilan emelkedő ösvényre tér.A zúzmarás köd,ami eddig mindent makacsul belepett,kezdett el-eltünedezni,míg egy utolsó emelkedő után felértünk a tényleges fennsíkra,ahol minden szikrázó napsütésben fürdött a felhőtlen kék ég alatt.Innen lankás ösvényeken haladtunk jó tempóban Bánkút felé,ahol 12:12 kor pecsételtünk,ettünk ittunk,pihentünk.Hűvös.de napos idő volt.
Rövidesen továbbindultunk Faktor-rét felé,hátunk mögött,mint figyelő szemek,a Bálvány tetején lévő tornyok meredeztek.Siettünk,már várt a Tar-kő,és mi is őt,de nagyon.Még nemértünk fel,de már sejthető volt,ha balra tekintettünk,hogy mi vár ránk.Amit fent találtunk,az minden várakozást felülmúlt,és lélegzetelállító volt.Plusz pár fok lehetett,mert minden tocsogott a víztől,tűzött a nap,és ami a legszebb:kb 50 méterrel az egybefüggő felhőréteg felett álltunk.Minden tejfehér volt,a Tar-kövön kívül csak a Kékes és a Galyatető állt ki a felhőkből.
Vagy 20 percig ámultuk-bámultunk itt és kattogtak a fényképezőgépek ezerrel.14:00 körül továbbindultunk,és bukdácsolva haladtunk lefelé a hegyől.A felhők közé érve minden megint zúzmarás volt,és hirtelen cudar hideg lett. 14:53-ra Tamáskútra értünk,ahol a kihelyezett hőmérő szerint -7 fok volt.Kortyolgattunk egy kis életmentő teát,ami kellemes melegséget pumpált átfagyott tagjainkba.Hamar indultunk is,ment a vonat haza,19:36-kor,amit jó lett volna elérni.A Várkútig tartó szakasz azonban hosszabbnak bizonyult,mint vártuk,így átnyergeltünk a 20:36-os vonatra.

17:42-kor pecsételtünk a túristaházban,ahol vagy negyed órán keresztül olvadoztunk.6 körül indultunk tovább,odakint igen csípős lett az idő közben.Sietősre fogtuk a tempót,de igy is nagyon sok időbe telt,míg végre valahára feltűntek Eger fényei,fél 8 körül.Kiértünk a Vécsey-völgy műútjára,és innen már csak pár percet talpaltunk,vasút,minaret,iskola...13óra42perc a teljes idő,ami jobb mint a tavalyi,kitűző,forralt bor,futás a vonatra...

A túra meseszép,a legszebb téli túra,bátran merem állítani.Köszönöm Daninak a társaságot,a szervezőknek is a munkát,és mindenkinek gratulálok!Jövőre ugyanitt,ugyanekkor(dec 13.)



vaddino