Ha egy szóval kellene jellemeznem,akkor meredek.Minden tekintetben.Egész héten figyeltem az időjárásjelentéseket,webcam-ot Nagy-Hidegen,próbáltam felmérni,milyen lesz az idő.Attól eltekintve,hogy pont szombatra mondtak havat,nem volt semmi gond.
Szombat reggel fél5-ös kelés volt előirányozva,s b ár fél 2 körül még ébren voltam,egész frissen keltem.Felvillanyozott a tudat,hogy végre megint túrázok.
Hatan indultunk el az 5:15-ös 6-os villamoshoz,ahol szóváltásba keveredtünk egy fiatallal,aki "buliból haza" üzenmódban volt,és erősen illumináltnak tűnt.A villamoson igen magvas,intellektuális beszélgetésbe elegyedtünk,megtudtam többek közt Tőle,hogy én "humán politikával" fogok foglalkozni a közeljövőben.Jókedvűen értünk tehát a Nyugatihoz,ahol simán elértük az 5:40-es szobi személyt.
Kismarosra érve határozottan kirajzolódó csoport igyekezett a buszmegállóba,ami tisztességgel megtöltöttünk.Találkoztam néhány ismerőssel.Csapatunk néhány tagja mit sem sejtve vidáman csevegett.
A rajtban kis sorbanállás és csípős hideg fogadott.Futók is voltak néhányan,nekik ezúton is respect...Nem túl taktikusan nevezés után kezdtem kamáslit húzni,így alapból negyed óra késésben voltunk.Ezért ezúton Zoli barátomtól szeretnék elnézést kérni,akinek ez a csúszás komoly lelki törést okozott = ).
Nem túl lendületesen indultun el a Taxi-nyiladékban,lábam vígan tapodta a fagyos talajt.Hó csak mutatóban volt,egyenlőre.A Kárpát-híd után,ahol az első pecsétet kaptuk következett az első életerős emelkedő:a Nagy-Hideg-hegy kezdte éreztetni jelenlétét. Ezután az útat hol jeges,hol sáros foltok tarkították,egy kis patak ugyanis szabályosan úgy döntött,hogy keresztezi az ösvényünket ezen a szép reggelen. Stabilan emelkedő útra tértünk,és hihetetlen lassan megérkeztünk a hegytetőre. A menedékház melegében szívesen elücsörögtünk volna még, de menni kellett. Csóványos felé indulva kis kavarás után rátaláltunk a helyes útra,ami kellemesen lejtett. Szabó-kövektől remek kilátás nyílt a Nagy-Hideg-hegyre,és a Csóványos-Magosfa masszív tömbjére. Csóványoson pecsét,majd toronymászás; a kilátás gyönyörű volt,az északi láthatáron szemérmesen felhőbe-ködbe burkolóztak a Tátra hósapkás csúcsai csillogtak.
A Magosfára gyorsan megérkeztünk,majd egy bosszantóan meredek ösvényen kezdtünk ereszkedni-dobtam is egy-két hátast,még a botom se segített.
A VILATI-üdülőben tea-zsírosdeszka páros fogadott,előbbit felturbóztuk Zoli laposüvegéből. Továbbindulva Holló-kőig hol meredekebb,hol lankásabb emelkedőkön kaptattunk,de a Börzsöny nyugati gerincéről nyíló kilátás mindenért kárpótolt.Salgóvár alá érve nem hittem a szemenek,az ellenőrzőponthoz vezető ösvény nem volt ugyan hosszú,de kibírhatalanul meredek. Ezen a ponton csapatunk három tagja, Kata,Ildi és Tomi meghozta végleges döntését:tömegközlekedést keresnek a legközelebbi faluban,Nagybörzsönyben-sajnos nem tudták volna szintidőn belül befejezni a túrát. Mivel nekünk is kétségeink voltak a sikert illetően,rákapcsoltunk egy kicsit, s a búcsút követően Zolival és Gáborral nagyrészt kocogva tettük meg az utat a Magyar-völgyig. Az ellenőrzőponton csoki fogadott,ami jobbkor nem is jöhetett volna. Kibontottam eddig hurcolt sörömet is,ezen a ponton ugyanis átléptem a számomra bűvös 1000km-es határt,már ami a 2007-es évet jelenti.
Mivel rohamosan sötétedett,fejlámpát bekészítve indultunk neki az utolsó nagy emelkedőnek,a Nagy-Hideg-hegynek---másodszor.Még Bányapuszta előtt sikeresen letértünk az ösvényről,és erdészeti utakon,a Kovács-patakot kerülgetve küzdöttük magunkat előre a kavargó hóesésben.Minden elágazásnál érzésre balra kanyarodtunk, azt tudtuk ugyanis,hogy arra van a P+ jelzés. Számításunk bejött,hamarosan metszettük is az ösvényt.Ezután következett az a rész,ami az itinerben rémisztőnek van titulálva.Az volt.Bár sötétben jobb volt,mert nem láttuk egyben az egészet. Valamiért mégis megkönnyebbülést jelentett látni a menedékház fényeit,ahol a változatlanul mosolygós pontőrtől kaptunk pecsétet-érthető,Ő egész nap a melegben ücsörgött.Kiürítettük Zoli laposüvegét,így már nem fáztunk annyira.
Rövidesen továbbindultunk a szüntelenül kavargó hóesésben,és itt már komolyan gondolkodtunk,hogy jutunk le Kismarosra,mivel az utolsó busz már elment. A Taxi-réten vidám tűz lobogott a ponton,amit meg is értek,cudar hideg volt már.Egész jó kedvre derített minket a tudat,hogy innen már csak lefelé;egész szép tempót is mentünk.A biztonság kedvéért dobtam még egy hátast, a könyökömre estem,marhára fájt. De egyszer csak sorompóba botlottunk,és igen ez itt már a CÉL!
Kitűző,oklévél,gratuláció…megfogyatkozva,de befejeztük.Elindultunk a büféhez…fuvart keresni.Ezuton is szeretném megköszönni annak a párosnak,akik bevittek minket Kismarosra.
És szeretnék szívből gratulálni mindazoknak,akik elindultak ezen a túrán,attól függetlenül,hogy feladták,vagy végigcsinálták. Köszönjük a rendezést,meseszép túra,szemet gyönyörködtető helyeken járhat az ember. Végezetül idézném a salgóvári pontőr szavait:ekkora távon,ilyen kemény túrát ekkora szinttel nem lehet találni az országban…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése