Másodszorra még szebb volt,gyönyörű helyeken jártunk-egy napig csak a természet és az ember...meseszép!
Péntek este 8 óra körül értem Miskolctapolcára-szokásom ellenére egyedül.Suvidanival már megbeszéltem,hogy a rajtban találkozunk,s másnap együtt vágunk neki a távnak.11 körül meg is érkezett,addigra én Rolandékkal már alaposan kirúgtam a hámból.Másnapra lett is másnap...=)
Reggel 6:20-kor rajtoltunk,bele a hideg sötétségbe,ami kellőképpen felébresztett,fejem is kitisztult.Dani komoly sapkahiánnyal küzdött-mivel elhagyta a sajátját vagy mi-odaadtam hát neki a enyémet,nekem a hajam is jó fülmelegítő. Fejlámpával caplattunk az enyhén emelkedő aszfaltúton,fokozatosan magunk mögött hagytuk a civilizáció utolsó foszlányait is.Tudtam jól,hogy ezen a szombaton semmi más nem létezhet számunkra,csak a hegyek,erdők zúzmarás fái,a köd,a napfény és a távolság. Hamar Bükkszentlászlóra értünk,ami elképesztően hosszú falu.Láttunk igazi disznóvágást,igazi helyijáratos buszt városba igyekvő emberekkel a fedélzetén.A "faluközpontban" a kocsmában kaptunk pecsétet és egy feledhető kávé után tepertünk is tovább Danival.Következett az első komolyabb emelkedő,végre kimelegedtem.
Hamar Bükkszentkeresztre értünk,ahola pontőrök teával vártak minket.Kis pihi,boltlátogatás után indultunk volna tovább de...rá kellett jöjjek,hogy nem tettem be cserezoknit,ami rendkívül nagy hiba volt részemről.9-kor végül továbbindultunk rendezői utasításra aszfalton Hollóstetőig,de ezt a jó szokásunkat a szarvas-kúti-rétig megtartottuk,ahol a S+ jobbra,egy stabilan emelkedő ösvényre tér.A zúzmarás köd,ami eddig mindent makacsul belepett,kezdett el-eltünedezni,míg egy utolsó emelkedő után felértünk a tényleges fennsíkra,ahol minden szikrázó napsütésben fürdött a felhőtlen kék ég alatt.Innen lankás ösvényeken haladtunk jó tempóban Bánkút felé,ahol 12:12 kor pecsételtünk,ettünk ittunk,pihentünk.Hűvös.de napos idő volt.
Rövidesen továbbindultunk Faktor-rét felé,hátunk mögött,mint figyelő szemek,a Bálvány tetején lévő tornyok meredeztek.Siettünk,már várt a Tar-kő,és mi is őt,de nagyon.Még nemértünk fel,de már sejthető volt,ha balra tekintettünk,hogy mi vár ránk.Amit fent találtunk,az minden várakozást felülmúlt,és lélegzetelállító volt.Plusz pár fok lehetett,mert minden tocsogott a víztől,tűzött a nap,és ami a legszebb:kb 50 méterrel az egybefüggő felhőréteg felett álltunk.Minden tejfehér volt,a Tar-kövön kívül csak a Kékes és a Galyatető állt ki a felhőkből.
Vagy 20 percig ámultuk-bámultunk itt és kattogtak a fényképezőgépek ezerrel.14:00 körül továbbindultunk,és bukdácsolva haladtunk lefelé a hegyől.A felhők közé érve minden megint zúzmarás volt,és hirtelen cudar hideg lett. 14:53-ra Tamáskútra értünk,ahol a kihelyezett hőmérő szerint -7 fok volt.Kortyolgattunk egy kis életmentő teát,ami kellemes melegséget pumpált átfagyott tagjainkba.Hamar indultunk is,ment a vonat haza,19:36-kor,amit jó lett volna elérni.A Várkútig tartó szakasz azonban hosszabbnak bizonyult,mint vártuk,így átnyergeltünk a 20:36-os vonatra.
17:42-kor pecsételtünk a túristaházban,ahol vagy negyed órán keresztül olvadoztunk.6 körül indultunk tovább,odakint igen csípős lett az idő közben.Sietősre fogtuk a tempót,de igy is nagyon sok időbe telt,míg végre valahára feltűntek Eger fényei,fél 8 körül.Kiértünk a Vécsey-völgy műútjára,és innen már csak pár percet talpaltunk,vasút,minaret,iskola...13óra42perc a teljes idő,ami jobb mint a tavalyi,kitűző,forralt bor,futás a vonatra...
A túra meseszép,a legszebb téli túra,bátran merem állítani.Köszönöm Daninak a társaságot,a szervezőknek is a munkát,és mindenkinek gratulálok!Jövőre ugyanitt,ugyanekkor(dec 13.)
vaddino
2007. december 23.
2007. december 14.
Börzsöny Vulkántúra-Breuer László emléktúra
Ha egy szóval kellene jellemeznem,akkor meredek.Minden tekintetben.Egész héten figyeltem az időjárásjelentéseket,webcam-ot Nagy-Hidegen,próbáltam felmérni,milyen lesz az idő.Attól eltekintve,hogy pont szombatra mondtak havat,nem volt semmi gond.
Szombat reggel fél5-ös kelés volt előirányozva,s b ár fél 2 körül még ébren voltam,egész frissen keltem.Felvillanyozott a tudat,hogy végre megint túrázok.
Hatan indultunk el az 5:15-ös 6-os villamoshoz,ahol szóváltásba keveredtünk egy fiatallal,aki "buliból haza" üzenmódban volt,és erősen illumináltnak tűnt.A villamoson igen magvas,intellektuális beszélgetésbe elegyedtünk,megtudtam többek közt Tőle,hogy én "humán politikával" fogok foglalkozni a közeljövőben.Jókedvűen értünk tehát a Nyugatihoz,ahol simán elértük az 5:40-es szobi személyt.
Kismarosra érve határozottan kirajzolódó csoport igyekezett a buszmegállóba,ami tisztességgel megtöltöttünk.Találkoztam néhány ismerőssel.Csapatunk néhány tagja mit sem sejtve vidáman csevegett.
A rajtban kis sorbanállás és csípős hideg fogadott.Futók is voltak néhányan,nekik ezúton is respect...Nem túl taktikusan nevezés után kezdtem kamáslit húzni,így alapból negyed óra késésben voltunk.Ezért ezúton Zoli barátomtól szeretnék elnézést kérni,akinek ez a csúszás komoly lelki törést okozott = ).
Nem túl lendületesen indultun el a Taxi-nyiladékban,lábam vígan tapodta a fagyos talajt.Hó csak mutatóban volt,egyenlőre.A Kárpát-híd után,ahol az első pecsétet kaptuk következett az első életerős emelkedő:a Nagy-Hideg-hegy kezdte éreztetni jelenlétét. Ezután az útat hol jeges,hol sáros foltok tarkították,egy kis patak ugyanis szabályosan úgy döntött,hogy keresztezi az ösvényünket ezen a szép reggelen. Stabilan emelkedő útra tértünk,és hihetetlen lassan megérkeztünk a hegytetőre. A menedékház melegében szívesen elücsörögtünk volna még, de menni kellett. Csóványos felé indulva kis kavarás után rátaláltunk a helyes útra,ami kellemesen lejtett. Szabó-kövektől remek kilátás nyílt a Nagy-Hideg-hegyre,és a Csóványos-Magosfa masszív tömbjére. Csóványoson pecsét,majd toronymászás; a kilátás gyönyörű volt,az északi láthatáron szemérmesen felhőbe-ködbe burkolóztak a Tátra hósapkás csúcsai csillogtak.
A Magosfára gyorsan megérkeztünk,majd egy bosszantóan meredek ösvényen kezdtünk ereszkedni-dobtam is egy-két hátast,még a botom se segített.
A VILATI-üdülőben tea-zsírosdeszka páros fogadott,előbbit felturbóztuk Zoli laposüvegéből. Továbbindulva Holló-kőig hol meredekebb,hol lankásabb emelkedőkön kaptattunk,de a Börzsöny nyugati gerincéről nyíló kilátás mindenért kárpótolt.Salgóvár alá érve nem hittem a szemenek,az ellenőrzőponthoz vezető ösvény nem volt ugyan hosszú,de kibírhatalanul meredek. Ezen a ponton csapatunk három tagja, Kata,Ildi és Tomi meghozta végleges döntését:tömegközlekedést keresnek a legközelebbi faluban,Nagybörzsönyben-sajnos nem tudták volna szintidőn belül befejezni a túrát. Mivel nekünk is kétségeink voltak a sikert illetően,rákapcsoltunk egy kicsit, s a búcsút követően Zolival és Gáborral nagyrészt kocogva tettük meg az utat a Magyar-völgyig. Az ellenőrzőponton csoki fogadott,ami jobbkor nem is jöhetett volna. Kibontottam eddig hurcolt sörömet is,ezen a ponton ugyanis átléptem a számomra bűvös 1000km-es határt,már ami a 2007-es évet jelenti.
Mivel rohamosan sötétedett,fejlámpát bekészítve indultunk neki az utolsó nagy emelkedőnek,a Nagy-Hideg-hegynek---másodszor.Még Bányapuszta előtt sikeresen letértünk az ösvényről,és erdészeti utakon,a Kovács-patakot kerülgetve küzdöttük magunkat előre a kavargó hóesésben.Minden elágazásnál érzésre balra kanyarodtunk, azt tudtuk ugyanis,hogy arra van a P+ jelzés. Számításunk bejött,hamarosan metszettük is az ösvényt.Ezután következett az a rész,ami az itinerben rémisztőnek van titulálva.Az volt.Bár sötétben jobb volt,mert nem láttuk egyben az egészet. Valamiért mégis megkönnyebbülést jelentett látni a menedékház fényeit,ahol a változatlanul mosolygós pontőrtől kaptunk pecsétet-érthető,Ő egész nap a melegben ücsörgött.Kiürítettük Zoli laposüvegét,így már nem fáztunk annyira.
Rövidesen továbbindultunk a szüntelenül kavargó hóesésben,és itt már komolyan gondolkodtunk,hogy jutunk le Kismarosra,mivel az utolsó busz már elment. A Taxi-réten vidám tűz lobogott a ponton,amit meg is értek,cudar hideg volt már.Egész jó kedvre derített minket a tudat,hogy innen már csak lefelé;egész szép tempót is mentünk.A biztonság kedvéért dobtam még egy hátast, a könyökömre estem,marhára fájt. De egyszer csak sorompóba botlottunk,és igen ez itt már a CÉL!
Kitűző,oklévél,gratuláció…megfogyatkozva,de befejeztük.Elindultunk a büféhez…fuvart keresni.Ezuton is szeretném megköszönni annak a párosnak,akik bevittek minket Kismarosra.
És szeretnék szívből gratulálni mindazoknak,akik elindultak ezen a túrán,attól függetlenül,hogy feladták,vagy végigcsinálták. Köszönjük a rendezést,meseszép túra,szemet gyönyörködtető helyeken járhat az ember. Végezetül idézném a salgóvári pontőr szavait:ekkora távon,ilyen kemény túrát ekkora szinttel nem lehet találni az országban…
Szombat reggel fél5-ös kelés volt előirányozva,s b ár fél 2 körül még ébren voltam,egész frissen keltem.Felvillanyozott a tudat,hogy végre megint túrázok.
Hatan indultunk el az 5:15-ös 6-os villamoshoz,ahol szóváltásba keveredtünk egy fiatallal,aki "buliból haza" üzenmódban volt,és erősen illumináltnak tűnt.A villamoson igen magvas,intellektuális beszélgetésbe elegyedtünk,megtudtam többek közt Tőle,hogy én "humán politikával" fogok foglalkozni a közeljövőben.Jókedvűen értünk tehát a Nyugatihoz,ahol simán elértük az 5:40-es szobi személyt.
Kismarosra érve határozottan kirajzolódó csoport igyekezett a buszmegállóba,ami tisztességgel megtöltöttünk.Találkoztam néhány ismerőssel.Csapatunk néhány tagja mit sem sejtve vidáman csevegett.
A rajtban kis sorbanállás és csípős hideg fogadott.Futók is voltak néhányan,nekik ezúton is respect...Nem túl taktikusan nevezés után kezdtem kamáslit húzni,így alapból negyed óra késésben voltunk.Ezért ezúton Zoli barátomtól szeretnék elnézést kérni,akinek ez a csúszás komoly lelki törést okozott = ).
Nem túl lendületesen indultun el a Taxi-nyiladékban,lábam vígan tapodta a fagyos talajt.Hó csak mutatóban volt,egyenlőre.A Kárpát-híd után,ahol az első pecsétet kaptuk következett az első életerős emelkedő:a Nagy-Hideg-hegy kezdte éreztetni jelenlétét. Ezután az útat hol jeges,hol sáros foltok tarkították,egy kis patak ugyanis szabályosan úgy döntött,hogy keresztezi az ösvényünket ezen a szép reggelen. Stabilan emelkedő útra tértünk,és hihetetlen lassan megérkeztünk a hegytetőre. A menedékház melegében szívesen elücsörögtünk volna még, de menni kellett. Csóványos felé indulva kis kavarás után rátaláltunk a helyes útra,ami kellemesen lejtett. Szabó-kövektől remek kilátás nyílt a Nagy-Hideg-hegyre,és a Csóványos-Magosfa masszív tömbjére. Csóványoson pecsét,majd toronymászás; a kilátás gyönyörű volt,az északi láthatáron szemérmesen felhőbe-ködbe burkolóztak a Tátra hósapkás csúcsai csillogtak.
A Magosfára gyorsan megérkeztünk,majd egy bosszantóan meredek ösvényen kezdtünk ereszkedni-dobtam is egy-két hátast,még a botom se segített.
A VILATI-üdülőben tea-zsírosdeszka páros fogadott,előbbit felturbóztuk Zoli laposüvegéből. Továbbindulva Holló-kőig hol meredekebb,hol lankásabb emelkedőkön kaptattunk,de a Börzsöny nyugati gerincéről nyíló kilátás mindenért kárpótolt.Salgóvár alá érve nem hittem a szemenek,az ellenőrzőponthoz vezető ösvény nem volt ugyan hosszú,de kibírhatalanul meredek. Ezen a ponton csapatunk három tagja, Kata,Ildi és Tomi meghozta végleges döntését:tömegközlekedést keresnek a legközelebbi faluban,Nagybörzsönyben-sajnos nem tudták volna szintidőn belül befejezni a túrát. Mivel nekünk is kétségeink voltak a sikert illetően,rákapcsoltunk egy kicsit, s a búcsút követően Zolival és Gáborral nagyrészt kocogva tettük meg az utat a Magyar-völgyig. Az ellenőrzőponton csoki fogadott,ami jobbkor nem is jöhetett volna. Kibontottam eddig hurcolt sörömet is,ezen a ponton ugyanis átléptem a számomra bűvös 1000km-es határt,már ami a 2007-es évet jelenti.
Mivel rohamosan sötétedett,fejlámpát bekészítve indultunk neki az utolsó nagy emelkedőnek,a Nagy-Hideg-hegynek---másodszor.Még Bányapuszta előtt sikeresen letértünk az ösvényről,és erdészeti utakon,a Kovács-patakot kerülgetve küzdöttük magunkat előre a kavargó hóesésben.Minden elágazásnál érzésre balra kanyarodtunk, azt tudtuk ugyanis,hogy arra van a P+ jelzés. Számításunk bejött,hamarosan metszettük is az ösvényt.Ezután következett az a rész,ami az itinerben rémisztőnek van titulálva.Az volt.Bár sötétben jobb volt,mert nem láttuk egyben az egészet. Valamiért mégis megkönnyebbülést jelentett látni a menedékház fényeit,ahol a változatlanul mosolygós pontőrtől kaptunk pecsétet-érthető,Ő egész nap a melegben ücsörgött.Kiürítettük Zoli laposüvegét,így már nem fáztunk annyira.
Rövidesen továbbindultunk a szüntelenül kavargó hóesésben,és itt már komolyan gondolkodtunk,hogy jutunk le Kismarosra,mivel az utolsó busz már elment. A Taxi-réten vidám tűz lobogott a ponton,amit meg is értek,cudar hideg volt már.Egész jó kedvre derített minket a tudat,hogy innen már csak lefelé;egész szép tempót is mentünk.A biztonság kedvéért dobtam még egy hátast, a könyökömre estem,marhára fájt. De egyszer csak sorompóba botlottunk,és igen ez itt már a CÉL!
Kitűző,oklévél,gratuláció…megfogyatkozva,de befejeztük.Elindultunk a büféhez…fuvart keresni.Ezuton is szeretném megköszönni annak a párosnak,akik bevittek minket Kismarosra.
És szeretnék szívből gratulálni mindazoknak,akik elindultak ezen a túrán,attól függetlenül,hogy feladták,vagy végigcsinálták. Köszönjük a rendezést,meseszép túra,szemet gyönyörködtető helyeken járhat az ember. Végezetül idézném a salgóvári pontőr szavait:ekkora távon,ilyen kemény túrát ekkora szinttel nem lehet találni az országban…
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
